Öcsöd művelődésében egészen az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításáig a református egyházközség játszott meghatározó szerepet.

1721-ben nemes Pápai István volt a tanító, de az iskola valószínűleg már 1715-1716-ban megszervezésre került. 1772-ben külön fiú- és külön leánytanítóról beszél a megyei jelentés: Árva Jánoshoz 90 fiú, Csatári Dánielhez 57 leány járt. Mindkét tanítót a község és az egyház közösen fizette. 1800 körül már öt tanítója volt a településnek, az iskolát irányító rektor latint is tanított (1824-ig).

Az Eötvös-féle 1868. évi népoktatási törvény után a népiskolák és a tanítók száma is gyarapodott a községben, a tanítók képzettsége magasabb szintű lett. Az iskolák fejlesztésének két jelentős szakasza rajzolható ki a felszabadulásig. Az egyik a századforduló tájáig tartott. A tantermek száma a belterületen nyolcra nőtt (7 református és 1877 óta egy zsidó tanítóval), a tanyavilágban pedig 1876-1912 között négy egytanítós iskola létesült (Körösöntúli, Veresegyházi, Gödénylaposi, Bábockai iskola). 1898 óta tanonciskola is volt. Az első óvodát 1895-ben szervezték meg.

A másik szakasz ún. Klebelsberg-program keretében 1925-1928 között épült három belterületi tanteremben öltött testet. 1928-tól ennek megfelelően kilenc belterületi és négy tanyai iskola működött Öcsödön, ugyanannyi tanítóval. 1932-ben a faluban 730, a tanyavilágban 293 volt az iskolába járó gyerekek száma. A hatosztályos elemi iskolának többnyire az alsó négy osztályát végezték el.

A református egyház tulajdonában lévő iskolák fenntartásához – különösen a tanyák közöttiek működtetéséhez- a község jelentős összeggel járult hozzá, átvenni azonban nem akarta őket. 1932-ben a református egyházközségnek már megoldhatatlan terhet jelentett az iskolák fenntartása. Miután az állami kezelésbe történő átadás nem volt járható út, nagy nehezen sikerült megállapodni a politikai községgel az iskolák költségeinek 50-50%-os viselésében.

A felszabadulás után az oktatásban gyors változások bontakoztak ki. Már az 1945-46-os tanévben megkezdték az általános iskola kiépítését, amely az 1948-49-es tanévtől vált teljessé. Az 5-6. osztályokban az 1946-47-es tanévtől indult el a szakrendszerű tanítás a felső tagozatban.

Az államosítás után nagy erőfeszítésre volt szükség a szakrendszerű oktatás teljessé tételéhez, a tanyai iskolákban pedig a nyolcosztályossá fejlesztéshez. A tanyai iskolák 1964-től kezdve szűntek meg, a lakosság beköltözése nyomán.

Az 1962 őszén átadott új nyolc tantermes iskola minőségi fejlesztést hozott. Ebben a tanévben sikerült elérni azt, hogy a központi iskolában kapott helyet minden egyes felső tagozatos tanulócsoport. Ez lehetővé tette azt, hogy egyetlen tanulócsoportban sem kellett váltakozva tanítani, továbbá azt is, hogy a régi, nem iskolának készült épületben két tantermet sikerült a gyakorlati foglalkozás céljaira műhelynek, ill. raktárnak átalakítani. Ez a tárgyi feltételekben kedvező helyzet a következő években romlott, mivel 1963. szeptember elsejével az általános iskolával közös igazgatás alatt megindult a középiskolai oktatás, kiépülésével az általános iskolai felső tagozatos tanulócsoportok visszakerültek a régi tantermekbe. Más oldalról viszont fejlődést jelentett a középiskolai oktatás beindulása, mert ezzel a község középfokú oktatási intézményt kapott. Az első évben a gimnáziumi beiskolázás igazolta létrehozásának szükségességét. A későbbi években azonban a demográfiai hullám levonulásával beiskolázási problémák adódtak. A gimnázium az 1970-71. tanévtől kezdődően már nem vett fel I. osztályba tanulót, és az 1971-72. tanévtől már oktatás sem volt.

1972 őszétől a felső tagozatos tanulók a központi épületben, az alsó tagozatosok pedig 10 (egy-két tantermes) telephelyen szétszórtan kerültek elhelyezésre. Az akkori tanulólétszám 613 fő volt.

1996-ig az iskolával közös igazgatás alá tartozott az óvoda is három épülettel. Napjainkban az általános iskola egy központi épületet és két alsó tagozatos telephelyet működtet. Iskolánk 2009-ben vette fel József Attila nevét ünnepélyes keretek között.

 

Igazgatók:

1945(?)-1947: Vass Lajos

1947-1957: Tóth József

1957-1962: Vass Lajos

1962-1976: Sándor Gábor

1976-1982: Szűcs Gábor

1982-1984: Majoros József

1984-1989: Veres István

1989-1994: Keresztes Lajos

1994-2009: Rasztik Józsefné

2009-2012: Molnár Imre Zoltán

2012- napjainkig: Budainé Bajzáth Ibolya